A Haglund-sarok (a sarokcsont hátsó-felső részének csontos kiemelkedése) kezelése műtét nélkül kezdődik: a sarkat nem nyomó lábbelivel, a terhelés módosításával, rendszeres vádlinyújtással és szükség szerint gyulladáscsökkentéssel. Sok esetben ez elegendő ahhoz, hogy a fájdalom megszűnjön, még ha maga a csontos dudor meg is marad. Műtétre akkor kerül sor, ha ez a program hónapokon át, következetesen végezve sem hoz érdemi javulást, és a panasz tartósan rontja az életminőséget.
Ezt a sorrendet azért tartom fontosnak, mert a fájdalmat nem önmagában a csont okozza, hanem az, ami hozzáér: kívülről a cipő kemény pereme, belülről az Achilles-ín. Ha a nyomás megszűnik, a gyulladás sokszor lecsendesedik.
Mi a Haglund-sarok, és miért fáj?
A Haglund-deformitás a sarokcsont (calcaneus) hátsó-felső szélének csontos előemelkedése, közvetlenül az Achilles-ín tapadása fölött. A leleteken Haglund-exostosis (csontos kinövés) vagy morbus Haglund néven is szerepelhet. Kívülről gyakran jól tapintható, kemény dudor, amely zárt cipőben kipirosodik és megduzzad.
A fájdalomnak három, gyakran együtt jelen lévő forrása lehet:
- A cipő sarokkérge kívülről nyomja és dörzsöli a kiemelkedést, ami a bőr alatti nyáktömlő (bursa, egy kis folyadéktartalmú párna) gyulladásához vezet.
- Az Achilles-ín belülről, minden lépésnél a csonthoz préselődik, és a kettő között fekvő, úgynevezett retrocalcanealis bursa is begyullad.
- Az ín tapadása a tartós irritáció miatt maga is károsodhat: megvastagodhat, idővel meszesedés is kialakulhat benne.
A hajlamot a sarokcsont alkata adja, a panaszt viszont jellemzően a körülmények váltják ki: a feszes vádli-Achilles rendszer, a magasabb boltozatú láb, a sok járás vagy futás és a kemény kérgű cipő. A kórkép részletes leírását a sarokfájdalom kórkép-oldalunkon találja.
A Haglund-sarok inkább cipőben, az Achilles-tapadás elváltozása inkább mozgásra fáj; az elkülönítésüket futók szemszögéből az Achilles-fájdalomról szóló cikkünkben részleteztük. Gyakori a keveredés a hátsó sarkantyúval is, amely nem a tapadás fölött, hanem magában az íntapadásban kialakuló csontos felrakódás. Erről a sarkantyúról szóló cikkünkben olvashat.
Hogyan derül ki biztosan?
A vizsgálaton megnézem, hol a legérzékenyebb pont, és mennyire feszes a vádli. Ezt a röntgenfelvétel egészíti ki, amelyen a csontos kiemelkedés jól látszik. Ha az ín állapota kérdéses, ultrahang vagy MR is szükséges lehet, mert később a műtét típusát éppen ez dönti el. A vizsgálatok sorrendjéről külön cikkünkben írtunk.
A konzervatív kezelés lépései
Lábbeli: a nyomás megszüntetése
Ez az első és sokszor a leghatásosabb lépés: semmi ne nyomja a sarok hátsó-felső részét. A gyulladásos időszakban a hátul nyitott, de stabil talpú lábbeli a legkíméletesebb, zárt cipőben pedig a puha, alacsonyabb vagy kivágott sarokkérgű modell. Segíthet egy szilikon sarokpárna, és a kemény kérget egy cipész meg is puhíthatja. A kórképenkénti cipőszempontokról a cipőválasztásról szóló cikkünk szól.
Sarokemelő betét: átmeneti segítség
Az 1–2 centiméteres sarokemelés csökkenti az Achilles-ín feszülését és a tapadás terhelését. Haglund-saroknál a hatása egyénenként változik, mert a megemelt sarok a cipő peremét a dudorhoz képest máshová helyezi: van, akinél ez enyhít, és van, akinél ront. A sarokemelő tartós viselése ráadásul a vádli-Achilles rendszer rövidüléséhez vezethet, ami hosszú távon éppen a húzóerőt növeli. Ezért átmeneti eszközként, a nyújtással párhuzamosan javaslom.
A terhelés módosítása
Nem a teljes pihentetés a cél, hanem a panaszt kiváltó terhelés csökkentése. A gyulladásos időszakban érdemes visszavenni a lejtős gyaloglásból, a futásból, az ugrásokból és a hosszú lépcsőzésből, mert ezek préselik az ínt a legerősebben a csonthoz. Ha a panasz enyhül, a terhelést hetek alatt építse vissza: a hirtelen visszatérés a fellángolás egyik leggyakoribb oka.
Nyújtás és torna: mi segít, és mi ronthat
A vádli és az Achilles-ín rendszeres nyújtása a konzervatív kezelés gerince, mert csökkenti azt a húzóerőt, amely az ínt a csonthoz feszíti. A legegyszerűbb a falnál végzett nyújtás: az egyik láb hátul, sarok a talajon, térd nyújtva, majd egy második körben enyhén behajlítva, mert így a vádli mélyebb izma is nyúlik. Lassan, rugózás nélkül, 30 másodpercig tartva, naponta többször.
Erősítésre a lassú sarokemelés való: lábujjhegyre emelkedés, majd néhány másodperc alatt visszaereszkedés, Haglund-saroknál sík talajon.
Amit érdemes kerülni:
- A lépcsőfok széléről mélyre engedett sarkat, mert ilyenkor préselődik az ín a legerősebben a csontos kiemelkedéshez.
- Az erőltetett, fájdalmon átnyomott nyújtást. Enyhe feszülés megengedett, éles fájdalom nem.
- Az ugrálós, robbanékony edzést a fellángolás idején.
Gyulladáscsökkentés és fizikoterápia
Fellángoláskor a rövid ideig szedett gyulladáscsökkentő vagy a helyileg alkalmazott NSAID gél enyhítheti a tüneteket; a hosszabb gyógyszerszedést egyeztesse orvosával. Terhelés után a hűtés is segít, a jeget ne tegye közvetlenül a bőrre. A fizikoterápiás módszerek közül a lökéshullám-kezelés jöhet szóba. Ezek tüneti eszközök: a nyomást kiváltó okot nem szüntetik meg.
Injekció: az Achilles közelében óvatosan
Szteroidot az Achilles-ínba vagy közvetlenül mellé nem javaslok, mert gyengítheti az ín szerkezetét, és növelheti a szakadás kockázatát. Az ín melletti szövetbe adott kollagén a regenerációt támogathatja, főleg ha a tapadás is érintett. A csontos kiemelkedést viszont semmilyen injekció nem távolítja el, így ha a fájdalmat a dudor nyomása okozza, legfeljebb időt nyer. A készítmények közötti különbségekről az injekciós kezelésről szóló cikkünkben írtunk.
Mire jó és mire nem: összefoglaló táblázat
| Lépés | Mire jó | Mire nem jó, mire figyeljen |
|---|---|---|
| Puha vagy nyitott sarokkérgű lábbeli | Megszünteti a külső nyomást, a nyáktömlő megnyugodhat | A csontot nem változtatja meg; kemény cipőben a panasz visszatérhet |
| Sarokemelő betét | Csökkenti az Achilles feszülését, átmenetileg enyhít | Tartósan viselve rövidítheti a vádlit; hatása egyénenként eltér |
| Terhelésmódosítás | A gyulladás lecsenghet, az ín tehermentesül | A teljes leállás nem cél; a hirtelen visszatérés újraindíthatja |
| Nyújtás, sarokemelés sík talajon | Csökkenti a húzóerőt, hosszú távon is hat | Lépcsőfokról mélyre ereszkedve vagy erőltetve ronthat |
| Gyulladáscsökkentés, hűtés, lökéshullám | Fellángoláskor csillapítja a fájdalmat | Tüneti kezelés, az okot nem szünteti meg |
| Injekció | Kollagén: az ín melletti szövet regenerációját támogathatja | Szteroid az ín közelében nem javasolt; a dudort nem távolítja el |
Mikor jön el a műtét ideje?
A műtétet nem a röntgenkép, hanem a panasz és annak lefolyása alapján javaslom. Akkor beszélünk róla, ha:
- a fájdalom hónapok óta fennáll, és a fenti lépések következetes alkalmazása mellett sem javul érdemben (jellemzően legalább három-hat hónapos kezelés után);
- a cipőviselés tartósan nehezített, már csak hátul nyitott lábbeliben tud kényelmesen járni;
- a panasz a munkát, a járást vagy a sportot korlátozza, vagyis romlik az életminőség;
- a fizikoterápia vagy az injekció csak rövid időre hoz enyhülést;
- a röntgen igazolja a csontos ütközést, és a fájdalom helye ezzel egyezik.
A döntésnél a legfontosabb kérdés, hogy érintett-e az Achilles-ín tapadása, mert ettől függ a műtét típusa.
Minimál invazív Haglund-rezekció
Ha a panasz döntően csontos eredetű, és az ín tapadása ép, a minimál invazív Haglund sarok rezekció jó megoldás. Egy-két, 3–4 milliméteres metszésen keresztül, röntgenkontroll mellett, speciális csontmaróval távolítjuk el a kiemelkedést, az Achilles-ín tapadását pedig nem bontjuk meg. A beavatkozás egynapos ellátás keretében történik, és a legtöbb esetben korai, kontrollált terhelés engedhető meg.
Ha az Achilles-tapadás is érintett
Ha a vizsgálat az ín tapadásában is jelentős károsodást, meszesedést vagy csontos felrakódást mutat, az egyszerű rezekció önmagában nem szünteti meg a fájdalom forrását. Ilyenkor a sarokcsont-plastica és Achilles-refixatio jön szóba: nyitott feltárásból eltávolítjuk a csontos felrakódást és a károsodott ínszövetet, majd az ínt horgonyokkal visszarögzítjük a sarokcsonthoz. Ez nagyobb beavatkozás, hosszabb rögzítéssel és rehabilitációval.
| Szempont | Minimál invazív Haglund-rezekció | Sarokcsont-plastica + Achilles-refixatio |
|---|---|---|
| Mikor | A panasz döntően csontos eredetű | Az ín tapadása is károsodott |
| Behatolás | 1–2 db, 3–4 mm-es metszés | Nyitott feltárás a sarok hátsó részén |
| Az Achilles-ín | A tapadás megmarad | Részleges leválasztás, majd visszarögzítés |
| Az első hetek | Jellemzően korai, kontrollált terhelés | Kb. 6 hét rögzítő és tehermentesítés |
| Sport | Kb. 8 hét után | Kb. 3 hónap alatt, fokozatosan |
A felépülés menetét és a cipőviselés ütemét a Haglund sarok műtét oldalán részletesen leírtuk. A kis metszésekből végzett technikák korlátairól a minimál invazív irányokról szóló cikkünkben, a munkába állás tervezéséről a munkába való visszatérésről szóló cikkünkben olvashat.
Mikor ne várjon?
Forduljon sürgősen orvoshoz, ha:
- a sarka mögött hirtelen pattanást vagy ütésszerű érzést észlel, és utána nem tud lábujjhegyre állni, mert ez Achilles-ín-szakadásra utalhat;
- a dudor fölött a bőr kisebesedik, a terület forró, egyre pirosabb, váladékozik, vagy láza van, mert ez fertőzésre utalhat;
- a sarka sérülés vagy erős terhelés után hirtelen, jelentősen megduzzad.
Gyakran ismételt kérdések
Mi az a Haglund-sarok?
A Haglund-sarok a sarokcsont hátsó-felső részének csontos kiemelkedése, közvetlenül az Achilles-ín tapadása fölött. Ha a cipő kérge vagy az ín folyamatosan nyomja, a környező nyáktömlő begyullad, és a terület fájdalmassá, duzzadttá válik. Haglund-deformitás, Haglund-exostosis vagy morbus Haglund néven is ismert.
Elmúlik-e magától a Haglund-sarok?
A csontos kiemelkedés nem tűnik el magától. A fájdalom viszont sokszor megszűnik, ha a nyomás megszűnik: megfelelő lábbelivel, nyújtással és a terhelés módosításával a gyulladás hetek-hónapok alatt lecsendesedhet.
Segít-e a talpbetét a Haglund-saroknál?
A talpbetét a csontos kiemelkedést nem változtatja meg. A sarokemelő betét átmenetileg enyhítheti a panaszt, mert csökkenti az Achilles feszülését, tartósan viselve viszont rövidítheti a vádlit. Ha a háttérben lábstatikai eltérés, például magas boltozat áll, egyénre szabott betét is szóba jöhet.
Milyen torna jó Haglund-sarokra?
A vádli és az Achilles-ín lassú, rugózás nélküli nyújtása falnál, valamint a sík talajon végzett lassú sarokemelés. Kerülendő a lépcsőfok széléről mélyre engedett sarok, mert az ínt a csontos kiemelkedéshez préseli.
Mennyi a felépülés Haglund-műtét után?
Minimál invazív Haglund-rezekció után a legtöbb páciens körülbelül 4 hét után térhet vissza a mindennapi aktivitáshoz, és körülbelül 8 hét után a sporthoz. Kisebb duzzanat akár hónapokig is megmaradhat. Ha az Achilles-tapadást is vissza kellett rögzíteni, körülbelül 6 hét rögzítés szükséges, a sporthoz való visszatérés pedig nagyjából 3 hónapot vesz igénybe.
Visszanőhet-e a Haglund-sarok?
A megfelelően eltávolított csontos kiemelkedés általában nem alakul ki újra ugyanabban a formában. A panasz azonban fennmaradhat, ha a hátterében jelentősebb Achilles-ín-károsodás is áll. Ezért döntő a műtét előtti pontos vizsgálat és tervezés.
Összegzés
A Haglund-sarok fájdalmát nem a csontos dudor puszta jelenléte okozza, hanem az, ami hozzáér: a cipő kemény kérge és a feszes Achilles-ín. A sarkat nem nyomó lábbeli, a terhelés módosítása és a rendszeres vádlinyújtás sok esetben elegendő ahhoz, hogy a gyulladás lecsendesedjen. A sarokemelő betét és a gyulladáscsökkentés átmeneti segítség, a szteroid injekció pedig az Achilles közelében nem jó választás.
Ha a panasz hónapok óta tart, és a következetes konzervatív kezelés sem hozott javulást, eljött a műtét mérlegelésének ideje. Ép ín mellett a minimál invazív Haglund-rezekció jön szóba, károsodott tapadásnál a sarokcsont-plastica és az Achilles-refixatio. Hogy melyik, azt a vizsgálat dönti el.
Ha a sarka hátsó része hónapok óta fáj, vagy már nem tudja viselni a zárt cipőit, vegye fel velünk a kapcsolatot: a vizsgálat alapján megbeszéljük, mit érdemes még megpróbálni, és mikor van értelme a műtétnek. Ha a röntgen- vagy MR-lelete már megvan, és elsősorban véleményt szeretne, az online konzultáció is jó kiindulópont.
Ez a cikk általános tájékoztatás céljából készült, és nem helyettesíti a személyes szakorvosi konzultációt. A konkrét diagnózist és kezelési tervet minden esetben egyéni vizsgálat alapján állítjuk fel.